Örömhírem van azoknak, akik emlékeznek még arra, hogy 1965-ben megtörtént a csoda, termálvizet találtak Füzesgyarmat alatt. A gyarmatiak tudják hol van, volt a kiserdő, a fúrást követően volt ott egy egyszerű kifolyó, oda jártunk a csodatévő vízért. Finom meleg, (61fok) és simogató volt, akkor még nem tudtuk, hogy gyógyvíz, csak annyit, hogy aki hazavitte,nap mint nap fürdött benne, vagy áztatta fájós végtagjait, azok valahogy kezdték jobban érezni magukat. Lassan csillapodott az ízületi fájdalom, szebb lett a bőrük, egy-egy fáradt nap után jót lehetett lazítani benne. Emlékszem, apukám készített egy úgynevezett lajtos kocsit, (100 lit. víz fért bele) és este programként rendszeresen kijártunk a kifolyóhoz. A kút találkozási pont volt. Nem volt pad, csak farönkök, és fű, de emlékszem milyen jókat tudtak a felnőttek beszélgetni, míg merítették a vizet, mi pedig kölykök, olyan jót csibészkedtük, játszottunk, amiről a mai gyerekek csak álmodnak. Közösségi program volt a kifolyóhoz járni!

Tehát az örömhír: ismét van termálvizes kifolyója Füzesgyarmatnak, a fürdő mellett található, és nagyon szép! Immáron a gyógyvízzé nyilvánított "Sárrét gyöngye" folyik belőle, mindenki örömére, egészségére, szabadon hazavihető, mert a MIÉNK, füzesgyarmatiaké. Vigyék nap mint nap, élvezzék gyógyhatását, legyen ez újra találkozási pont, ahol jót lehet beszélgetni.

Majd négy éve, amikor önkormányzati képviselő lettem, elhatároztam, hogy kezdeményezem a termálvizes kifolyó létrehozását újra városunkban. Nagy öröm számomra, hogy sok-sok vita, egyeztetés után, de végülis közmegegyezéssel, itt van, megvalósult. Egészségére mindenkinek! :)))

Termálkút, 2010