Csütörtök reggelre feldúlták a füzesgyarmati óriás adventi koszorút, és ellopták róla az öröm jelképét, a rózsaszín gyertyát. Rendőrség, feljelentés, düh, tehetetlenség érzet. Ma reggelre az egyik lila gyertyát is ellopták. Már csak fájdalom. Érthetetlen számomra, mire jó szétdúlni mások munkáját, beletaposni érzéseikbe, semmibe venni a közösség örömét. Próbálom én megérteni a másik oldalt is. Nem volt gyerekszobája, nehéz körülmények között él, megkeményedett a sok lemondástól, vagy csak egyszerűen nem tudja jó dolgában, hogy mit csinál, beivott, beszívott, meg akarta mutatni ki a "Jani". Nem tudom. Mentséget azonban nem találok számára. Sokan haragszunk rá, de ítélkezni nem mi fogunk felette!
Hab a tortán a rosszkedvemre, hogy tegnap este az X-Faktorból kiesett egy igazi nagy tehetség, az őserő - Tarány Tamás. Amilyen hitelesen énekelte a Vad Fruttik dalát, ahhoz hasonlót rég láttam. Kicsit keserű amit most leírok, de azt gondolom, van benne igazság: a mi országunkban, aki elhiszi egy percre is magáról és még el is mondja, hogy "lehetek én is az egyetlen", hát azt hamar pofán rúgják, hogy térjen már észre.
Rossz kedvem van! :(