"Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán."

Csodás zúzmarás reggelre ébredtünk, és ez a szépség egész nap gyönyörködtetett bennünket. Láttam, hogy sok ismerősömet megihlette a szép téli táj, sokan fotóztak és szebbnél szebb képeket készítettetek. Minden évszakban van valami lenyűgöző. Tavasszal, ahogy a természet zöldbe borul, a földnek már március elején érződik a friss illata, a gyümölcsfák virágzása. Nyáron, a szikrázó napsugár, a délibáb a határban, a nyári naplemente. A színpompás ősz, a maga aranyló fényeivel, színes fáival, a határban a bálák látványa, és a pihenni készülő természet levélszőnyegével, -nekem csodálatos. És itt van a tél, amit kevesen szeretnek, mert hideg van, fűteni kell, vastagabban kell öltözni, de mégis amikor hull a hó, halkan, puhán ereszkedik le a településre, vagy ilyen csodás zúzmarás a táj, mint a napokban, akkor bizony a jó öreg Tél apó is a kedves vendégeink közé tartozik.