Él egy asszony ebben a bozótosban, aki mióta csak él, ad és ad és ad. Másoknak, önmagából, önzetlenül, viszonzást nem várva, csak úgy ad. Hogy honnan van ereje hozzá, mindig kérdés marad, hiszen soha nem volt könnyű élete, soha nem volt része gazdagságban, mai mércével sikerekben, mégis boldog, hogy adni tud, mind a mai napig. Sok gyermeket nevelt fel, sok probléma kíséri az életét, egyszerű, bölcs asszony ő, aki nem tudja úgy elképzelni az életét, hogy ne legyenek körülötte az unokái, aki mindenkit úgy fogad el amilyen, nem akar irányítani, uralkodni, csak SZERETNI.

Amikor az unokái, dédjei oviba jártak, minden csoportba kötött egy pár babát. Nem voltak ezek a babák karcsú, divatos sellő barbie-k, de puhák voltak, viccesek, és beléjük volt kötve a szeretet. Döbbenetes, mert ezt a gyerekek valahogy megérezték, szerettek ezekkel a babákkal játszani.

A mai hőzöngő, elégedetlen, mindig sápítozó világban üdítő érzés egy ilyen ember társaságában lenni. A hétvégén, nem voltam valami jó hangulatban, kicsit elesett is voltam, már majdnem sajnáltam is magam a gondjaim miatt, amikor lánykám így szólt: "Anya, menj ki Mamához!"  Való igaz, milyen régen láttam már Mamát, a nap is szépen süt, így aztán kimentem. Nem panaszkodni, csak úgy találkozni, beszélgetni, feltöltődni. Mint mindig most is a kiskonyhában ült, szeretett itt lenni, szólt a Tv, megszámlálhatatlan sok unokája és dédije közül valamelyik ott nyüzsizett körülötte amikor megérkeztem. Nem kérdezte miért jöttem, azt sem mondta, hogy rég látott, egyszerűen csak örültünk egymásnak. Mindenféléről beszélgettünk, senki nem panaszkodott, nem szidta a rendszert, őszintén érdeklődtünk egymásról, és ez nagyon jó volt. Mire eltelt az idő, a kedvem is jobb lett, mert Mama ismét adott. Végtelen nyugalmából, bölcsességéből, szeretetéből egy kicsiny szeletkét. Isten áldja Mama! Mindenki Mamája. :)

A modern idők egyik legszebb magyar dalával szeretném ezt megköszönni, mert benne van minden amit Mama tanít nekünk.