Április 22. a Föld napja. A világon minden országban, iskolákban, óvodákban, közösségi rendezvényeken figyelmeztetnek bennünket, hogy a 24.órában vagyunk, bolygónkat védeni, óvni kell, mert már így is annyira kizsákmányolta az emberiség, hogy látjuk, tapasztaljuk ennek visszafordíthatatlan következményeit. Éghajlatváltozás, szélsőséges időjárás, egyes állatfajok pusztulása, szennyezett levegő, víz, stb...Már az oviban is arra neveljük gyermekeinket, hogy vigyázzanak erre a varázslatos szépségű, de törékeny világra. Minden évben ültetünk egy fát ezen a napon, teszünk egy apró lépést azért, hogy tisztább legyen a levegő. Külön válogatjuk év közben is a műanyag hulladékot, az elemet, komposztálóba gyűjtjük a lebomló hulladékot, bízva abban, hogy gyermekeink haza viszik ezt a szemléletmódot, hogy rászólnak arra aki szemetel, vagy épp a gyerekre fújja a cigifüstöt. (mert bizony ilyen is van!)

Örök érvényű igazság az Algonkin indián jóslata: "Majd, ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni"

Találtam egy különleges dalt, melyben Ádám és a Sátán párbeszéde hallható. A Sátán csak a borzalmakról beszél, Ádám kitartóan hisz a világ szépségében, a borzalmak ellenére is. "Nem hiszem, én nem hiszem, e Föld az én édes édenem" Én neki hiszek! :) A világ, ez a bolygó csodálatos és varázslatos.  Boldog születésnapot Föld!