Az utóbbi hetek hazai eseményei és a márciusi szürke napok elvették az író-kedvemet. Azt hittem, hogy Téltábornok már soha nem megy el pihenni,hogy a Nap a hegyek mögé nemcsak pihenni tér.Szóval: szürkeség,hideg,rossz hírek, rosszkedv.Fújjjjj!!!!!Hála az égnek ennek vége! A gólyák is megérkeztek párostól, énekelnek a madarak és véééégre süt a Nap. Milyen csodálatos a természet! Mindenki tudja a dolgát. A madarakat nem érdekli a belpolitikai kupleráj,szerencsére ők nem abból a tányérból esznek mint mi. Őket bőven ellátja a természet, őket nem lehet "megszorítani" Szabadok. Mitől nem lehetünk mi ilyen egyszerüen szabadok? Mik azok az értelmetlen terhek,melyek cipelése megkötözötté tesz bennünket? Egyáltalán, le tudunk tenni a pakkokból, vagy azt hisszük, mindet cipelni kell? A madaraknak csak egy fészek kell,nincs szükségük három szobára, új autóra,mikróra,plazmatévére.Nem tudják mi az a politika,(boldog állapot!),nem tudják mi az a korrupció. Ellenben tudnak csapatban élni,tudnak összefogni,egymást segíteni. És hogy tudnak énekelni! Mert történjék bármi ebben a zavarodott országban,a tavasz akkor is itt van.