Aki túl van a 40-en, kívülről tudja az Internacionálét, hiszen jól meg kellett tanulni az alatt a negyven év alatt, míg szovjet barátaink mondták meg a frankót kis hazánkban. Aztán, húsz éve mikor riadtan, könnyek között hazamentek, (nem örültek nagyon!) azt hittük,végleg a fiók mélyére került a bakelit. Nos, tévedtünk! Ma a "hazáját olyannyira szerető" szocialista"elit" átszellemülten énekelte záró motívumként a kongresszusukon a feledhetetlen nótát.
"Fel, fel, ti rabjai a földnek,
fel, fel, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
rabszolgahad indulj velünk!
A föld fog sarkából kidőlni:
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!"
Mire gondoltak vajon éneklés közben? Kire,kikre gondoltak amikor az éhes proletárról, a rabszolghadról,és a végső harcról énekeltek? Jövőbelátás, vízió? Ők biztosan nem lesznek éhesek,hiszen mind gondoskodott arról, hogy a zsebét időben megtömje. A képzavartól pedig még mindig nem tudtak szabadulni,senkinek nem tünt fel, hogy a Földnek nincs sarka amit ki lehetne dönteni. A Föld gömbölyű elvtársak!(már Kolombusz is tudta)
Énekeljetek csak,reméljük,hogy ez a harc lesz a végső-nektek. Mi meg bízzunk a Gondviselőben, hogy ad nekünk még egy kis erőt, és azért is kibírjuk. Addig is hányinger ellen veszünk be néha egy kis Magne B6-ot.