Alapvetően nem szeretek politizálni ezen a felületen, inkább jó és szép dolgokat, érzéseket szeretek megosztani a kedves olvasóval, de most kivételt teszek, mert elszakadt a jelképes cérna.

Azt olvasom ma reggel, hogy "...az MSZP szerint az Orbán kormány a Terror Házában egy szobát kaphatna." Mondják ezt azok, akik a Terror Házát megnyitásától (2002. febr.) támadják, nagy valószínűséggel 80%-uk nem is látta soha, hogy miről is szól ott a történet, mert zsigerből elutasítják, hogy egyszer szembe kell nézni a múltunkkal, a tényekkel. A Terror Háza Múzeumban szembe lehet nézni vele. Múltunk azon gyalázatos időszakával, melynek hihetetlen sok áldozata volt, olyan sok, amennyiről még elképzelésünk sincs, hiszen az információ abban az időben még nem özönlött mindenhonnan. Sőt! Ha merészelt megindulni, beépített "barátok" azonnal gondoskodtak róla, hogy megrekedjen.

Míg élek nem felejtem el a falon ezt a mondatot, amit egy pap mondott, mielőtt kihallgatásra vitték: "Uram! Add, hogy elfelejtsem az összes barátom nevét!" Nekem, - akinek annyira fontosak az emberi kapcsolatok, a barátaim - ez olyan megrendítő volt, hogy sírtam.

Másrészt szembe kell nézniük a tisztelt jogutódoknak azzal, hogy a Terror Háza Múzeumban kint vannak a bűnösök, azaz a Tettesek képei is. Van közöttük aki mai is él! Itt járnak közöttünk, megtanították, átadták módszereiket, hogyan lehet pillanatok alatt lejáratni, eltüntetni embereket. A középkorban megoldották ezt méreggel, ma már finomodtak a módszerek, de ugyanolyan gyilkos ez is, úgy hívják: karaktergyilkosság. Rád fognak valamit, bármit, ami beszennyezhet, hosszan állítják, hogy úgy volt, kiragadnak szavakat, mondatokat, félreértelmeznek, átértelmeznek, csúsztatnak, stb... a népek pedig valami fura perverzió folytán szeretik a rosszat hallani, elhinni. Így is lehet áldozatnak lenni, tönkre téve egy életút, és akkor már az egyén számára szinte mindegy mi a vége, mert az emberek fejébe, fülébe jól beleásta magát a rossz, a vád az alaptalan szóbeszéd és az olyan természetű, hogy onnan nehezen, vagy talán sohasem lehet kiűzni.

Azt mondják az emberek memóriája rövidtávú, kb. három hónap. Onnan az idő, sok mindent megold, elhomályosít. Ma is vannak közöttünk, akik füzettel és tollal élik mindennapjaikat, hogy feljegyezzenek mindent, amit úgy vélnek később jól vissza lehet dobálni, úgy gondolják, hogy az ő feladatuk az emberek emlékezetének lenni. Kicsit másként értelmezve, kicsit elferdítve, de mindenképp úgy, hogy rád lehessen fröcsögni a legkisebb hibád is, a bolhából pedig elefánt legyen de azonnal. Ha felejtesz barátom, majd én emlékeztetlek! Micsoda küldetés!

Közöttünk élő MSZP-s "barátaink" arról is gondoskodnak, hogy hazájukról folyamatosan olyan információkat juttatnak a külföld, az EU. felé, melyek hazánk lejáratását szolgálják.Tudtommal az EP.. képviselők, (politikai hovatartozás nélkül) azért lettek megválasztva, hogy ennek az országnak az érdekeit képviseljék. Szocialista EP képviselőink hosszú ideje tartó elképesztő hazaárulást engednek meg maguknak, mindezt az adófizető állampolgárok pénzén. Tőlünk nyugatabbra lévő országokban ez elképzelhetetlen lenne. Régi mondás, hogy családon belül lehet összeveszni, megtépni egymást, de ha kívül megyünk a család összezár, megbonthatatlan egységet alkot. Ez adja a megtartó erejét.

40-50 év alatt sikerült elhalványítani az olyan értékeket, mint haza, család, közösség, Himnusz, Szózat (emlékszünk: "hallgassuk meg a Himnuszt"), a nemzeti színű zászló tisztelete. Erről is gondoskodtak azok, akik a Terror háza Múzeum faláról néznek velünk szembe. Most amikor újra felértékelődni látszanak ezek az értékek, ők újra acsarkodni kezdtek, hiszen veszélybe került a hosszú évek agymosása. Vigyázat, még valakiben felébred a hazája, nemzete iránti feltétlen szeretet, újra van, lesz értékrendje, olyan értékekkel az élen, mint pl. a család.

Nincs demokrácia! Mondják ők. Kedveseim, ha ez igaz lenne, akkor sem koholmányaitok nem juthattak volna el az EU-ig, sem nem mondhattátok volna el ezt itthon, és az ATV nevezetű szócsövetek is rég bedugult volna. Nekem sem tetszett, hogy sok éven át leraboltátok, eladósítottátok ezt az országot, de mivel a többségi demokráciát ti vezettétek, hát el kellett tűrnöm, annak minden fájdalmával együtt. Ma is történnek hibák, de közösen tanuljuk, gyakoroljuk a demokráciát, bármennyire hihetetlen is ez számotokra.

Annyi minden volna még, de nem terhelném tovább a kedves olvasót. Bízom abban, hogy irományom senki számára nem bántó és személyeskedő, csupán egy mondatra való reagálás, gondolatözön. El kell menni a Terror Háza Múzeumba, meg kell nézni, át kell érezni azt ami ott látható, és azután lehet megfogalmazni ki való oda "egy szobába". Megrendítő, fájdalmas és olykor elborzasztó érzés! ( néhány óráig meg sem tudtam szólalni) Szembe kell nézni a múltunkkal, mert enélkül nem lehet jövőt építeni. Igen, ez időt, energiát, nyitottságot igényel, de az igazság felszabadít, még ha fájdalmas is. Megéri!