Minden évben magam készítem a koszorúkat, amiket kiviszek a temetőbe. Biztos könnyebb lenne -jó fogyasztóhoz méltón-megvenni egy virágboltban, de én így szeretem. Alkotás közben ünneplőbe öltözik a lelkem, készülök a találkozásra. Találkozásra azokkal, akik emlékeket hagyva maguk mögött örökre elmentek innen. Milyen jó, hogy hagytak jeleket, tárgyakat, emlékeket! Milyen jó, hogy az emlékek által mégis csak velünk maradhattak. Nem igaz, hogy az idő múlásával jobb és könnyebb lesz. Akit szerettünk, nem feledjük soha. Annyi dolgod lett volna még Apu!