Mosolyogva néztem ma a Híradót, mégpedik azon ok miatt, hogy lelkes tudósítók adják hírül a világban: Amerika ma új elnököt választ. A választók hosszú sorokban,- akár két órát is várva- a voksaikra békésen várakoznak,azt mondják -nem baj, mert fontos dolog miatt vannak ott. Még ez sem lenne mosolyogtató, az viszont igen,amikor belegondoltam mi lenne itthon, ha a magyar embereknek is órákat kellene várnia arra, hogy leszavazhassanak. Vizuális tipus lévén addig-addig gondolkodtam, hogy megjelent előttem egy kép: hosszú sorokban várakozó magyar választók beszélgetnek,újságot olvasnak, van aki türelmetlen és van aki valamilyen kifogással megpróbál előrébb jutni, esetleg némi kis kenőpénzzel korrumpálja a pártok kijelölt aktivistáit, akik a kampánycsendre vigyáznak. (mert, hát egy- két óra várakozás alatt óhatatlan, hogy ne kerüljön szóba a politika) A kampánycsendet pedig komolyan kell venni! Semmi sms, semmi kitűzőcske a gomblyukban, semmi beszélgetés, hozz magaddal még egy embert, szavazz hamar, aztán irány haza! (vagy a kocsmába, ahol még rá lehet bírni egy-két szavazóképes egyént, hogy beálljon a "hosszú" sorba.)
Először jót nevettem, ezt követően pedig kicsit szomorú lettem.Egy kérdés jutott eszembe: Mi mikor növünk már fel?
