Én normális Magyarországot szeretnék! No,nem az MDF vízójára gondoltam, hanem, olyan igazira, normálisra. Olyan keveset kérnék, de jelen viszonyok között mégis nagyon sokat. Olyan Magyarországot szeretnék, ahol a munka valódi érték,ahol megbecsülik azt aki dolgozik, olyan országot, ahol ugyanazért a munkáért a Viharsarokban is annyit fizetnek, mint pl. az ország nyugati részén. Olyan országot, ahol egy szép szakmával rendelkező jó szakembernek is van annyi becsülete, mint annak aki diplomás. ( bár már azoknak is kevés van ) Azt szeretném, ha a szabályok minden emberre vonatkoznának és ne csak a kisemberre. Azt szeretném, hogy a kimondott szónak hitele legyen, hogy abban a reményben élhessek-valaki megígér, bejelent valamit, az úgy is lesz. Olyan hazát szeretnék, ahol otthon vagyok, azaz biztonságban vagyok,( a befizetett adóim miatt ez amúgy is természetes kellene, hogy legyen) ahol, ha megbetegszem, ne kelljen rettegnem attól, lesz-e elég hálapénzem a rongyos életemért cserébe. Rendezett, tiszta, mosolygós Magyarországot szeretnék, ahol az emberek még hisznek abban, hogy egymást segítve, és nem elgáncsolva tudunk csak előre menni.Tudom, ezek közhelyek, de valjuk be őszintén-mennyire vágyunk ezekre a közhelyekre. Mennyire vágyunk arra, hogy ne csak összeakasztott szemöldökű, mogorva emberek jöjjenek velünk szemben, mennyire vágyunk arra, hogy figyelmesebbek legyünk egymással, vegyük észre, ha valakinek segítségre van szüksége.( Igaz az a mondás, miszerint, ha segíthettél volna és nem tetted meg, bűnt követtél el.) És amikor visszatérek alfából, mit látok, tapasztalok magam körül? Egy olyan országot, ahol káosz van, ahol nem érdemes becsületesnek lenni, ahol szembeállítanak öreget és fiatalt, cigányt és magyart, közalkalmazottat és vállalkozót, stb..." Addig jó míg ölitek egymást, addig sem a lényeggel törődtök." Számomra pedig a legszomorúbb, hogy a gyermekeink-akiknek beszéltünk arról, milyen szép a mi országunk, milyen szépek a hegyeink, milyen varázslatos az Alföld-ezek a gyerekek nagy számban úgy döntenek, hogy itthagyják ezt az élhetetlen,szép hazát.

Mikor vagyok jó szülő? Ha marasztalom, vagy, ha támogatom és elengedem? A válasz még várat magára.