"De szeretnék én is-hej!-jó sokáig élni!" Kicsit rossz a hangulatom, sőt nem is kicsit. Nem mintha egy percig is elhittem volna, hogy a parlamentben űlő többség szereti a hazáját,de talán néhány másodpercig reménykedtem benne. Ezek az "emberek" nem szeretik a hazájukat,azt hiszem a pénztárcájukon kívül nem szeretnek senkit. A választópolgár mint olyan, pedig már nem is tényező. Már tudjuk, hogy ne nagyon induljunk fölfelé semmilyen tekintetben, mert úgyis lesz egy angyal, aki lerúg bennünket. (találó a dalszöveg!) Hogy ki ez az angyal? Bárki lehet.Ma azt tesznek velünk amit akarnak. Egy perc alatt senkit csinálhatnak belőlünk. Legyünk mi csak lent, onnan már nem sokat kell rajtunk taposni, hogy fel se tudjunk állni többé. Nagyon negatív vagyok,de nem tudom van-e ma Magyarországon optimista ember ,ha az ország kerül szóba. Van-e olyan aki nem gyanakszik, aki nem bizalmatlan,aki nem fél? Fél a munkája elvesztésétől, fél a bizonytalan holnaptól,vagy csak egyszerüen fél az utcára menni.

Remélem holnapra elmúlik ez az iszonyú ,tehetelen düh. Legalább én kaparjam magam össze,ha már a honatyáknak nem sikerült.