Néha besüt a nap a bozótba is.Úgy gondolom örülnünk kell minden apró fénynek, mely a lelkünket megérinti. Persze csak akkor tudja megérinteni, ha van befogadókészség,ha szeretnénk,hogy elérjen a fény a szívünkig. Néhányunknak volt erre igénye,vágya ma este. A Református Gyülekezeti házban Wass Albert-est volt,egy lelkes,okos és bátor fiatalember jóvoltából, szebb szóval élve:szolgálatával. Filmvetítés, versek, szép gondolatok,minden amire ezekben a zord időkben szomjazunk,amitől kicsit bizakodóvá válunk. Mitől bátor ez a fiatalember? Ritkán hallani fiataloktól olyan őszinte és tiszta bizonyságtételt pédaképről, hazáról,hazaszeretetről-és a legnagyobb természetességgel!-mint amit ma hallottunk. Nem divat, és kicsit ciki is sok embernek, ma hazaszeretetről beszélni,pedig milyen jó volt hallani. Amikor elköszöntünk egymástól, a távozók arcán boldogságot láttam,nyugalmat és békességet. Egy maroknyi ember lelkéig ma bizonyosan bekúszott néhány fénysugár. Köszönet érte!

"Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat! "  ( Wass Albert)