Minden napra jut egy adag a megszorítócsomagból. Már oda sem figyelünk nagyon, de azért néha felkapjuk a fejünket egy-két meredek dolgot hallván. Így jártam én is. A mai adag,az adózás várható változásait taglalta,amikor azt hallom, hogy minden ingatlant meg fognak adóztatni. A kicsit és nagyot egyaránt. Itt vidéken,a 35 ezres nyugdíjából élő,nyomorgó ember,aki lassan már emberi módon sem tud élni,az a kis házikója után (amiért ő tényleg becsülettel megdolgozott!) fizessen adót. Igaz kicsi ház,kicsi adó,de hát közteherviselés van,vegye ki a részét ő is minden teherből. Sok kicsi sokra megy! Vagy vegyük a jobb esetben két minimálbérből élő családot, aki nevel két gyermeket, hitele van,mert vette vagy építette a házát. Ő is vegye ki a részét! Nincs kivétel! Megdöbbent ez a cinizmus.Mi lesz ezekkel az emberekkel? Csak nem viszik börtönbe Pista bácsit, mert már nem futotta a kis nyugdíjából adóra? Ráterhelik a kis házára? A kutyát érdekli, és azzal az államkassza sem gyarapszik látványosan. Átgondolatlan, népnyúzó intézkedéstervezetek,az emberek élethelyzetének ismerethiánya,fűnyíróelv. Attól félek,hogy ezeknek az embereknek már nem marad ereje küzdeni, háborogni, fellázadni,mert lassan, de biztosan felörlődnek a puszta létfenntartásban. A legújabb divat a nyilatkozatok alatt, az érzéketlen faarc, ez is azt kommunikálva, hogy semmilyen érzelem nem befolyásolhatja azt amit kigondoltak,a dózer beindult, a gyengéket,a kicsiket elsöpri, vagy besimítja.

Lehet, és kell is túléő technikákat kidolgozni, alkalmazni,mert élni csak egyszer adatik meg mindenkinek. Nagy bölcsesség és kitartás kell ahhoz, hogy mindig, minden körülmények között emberek maradjunk. Figyeljünk egymásra, nyújtsuk ki a kezünket egymás felé, és merjük megfogni a felénk nyúló, segítő kezet. Elszoktunk tőle,de most nagy szükségünk lesz rá.