Tegnap délután nagyon fontos esemény színhelye volt a városi sportcsarnok,bemutatkozott az iskola. Nekem ugyan már nincs kisgyermekem,de meghívást kaptam, így megtisztelve érezvén magam elmentem. Péntek délután már igen fáradt vagyok, így az utolsó sorban ültem le, hogy ne zavarjak senkit, ha elmegyek. Maradtam. Egy percet sem unatkoztam,nagyon jól felépített, rövid blokkokból álló, nagy tömegeket megmozgató,színes, vidám műsorban volt részünk. Külön öröm volt számomra amikor régi óvodásaimat láttam, nagyon ügyesen szerepelni.Jó volt látni mennyit nőttek, milyen jó képességűek. Egy valami azonban nagyon elszomorított:azt gondoltam, hogy tele lesz a csarnok büszke családtagokkal,de sajnos azt kellett tapasztalnom,hogy nagyon sok gyereknek nem jöttek el a hozzátartozói. A pedagógusnak csak csalódás-tudomásul veszi ,de a gyermeknek érthetetlen fájdalom, hogy nem kíváncsiak rá az otthoniak.Mert senkiben ne legyen kétség afelől,hogy emlékezni fog rá!