Egyszer régen, már írtam arról, hogy angyalok márpedig vannak. Vagy olyanok, akik vigyáznak ránk, vagy olyanok, akik önzetlenül, kérés nélkül segítnek, ha úgy látják tehetnek valamit értünk, hogy a nehézségeket könnyebben elbírjuk. Ezeknek az Angyaloknak szeretnék most hálás szívvel köszönetet mondani, hogy örömünkben osztoztak, egyetlen leánykám férjhez menetele alkalmából. Köszönjük Bambinak,( őz)-aki igaz nem önként- de feláldozta magát az ünnepi asztalra, köszönjük a Nagy Vadásznak hogy kilőtte, köszönjük a süteménysütő angyalkáknak a fincsi sütiket, a házi baracklekvárt egy másik angyalnak, megint egy másiknak a csodálatos kínáló tálcát,azoknak akik hazahoztak ebben az emberpróbáló kánikulában Nagybudapestről. Mindenkinek aki velünk örült! Szóval: köszönjük, köszönjük, köszönjük!!! :)))
