Abban a megtiszteltetésben lehetett ma részem, hogy részt vehettem egy összefogással létrehozott játszótéravatón, Dunaföldváron. Különösképp azért érdekelt a téma, mert a tavaszon mi is elindítottunk egy kezdeményezést:" Építsünk játszóteret Füzesgyarmaton" címmel. Gondoltam, elmegyek tanulmányútra. Kiváncsi voltam arra az emberre, aki rengeteg energiával sok-sok embert tudott megmozgatni,(ma, amikor az emberi kapcsolatok terén is súlyos hiányosságok vannak) lelkesíteni, azért, hogy értéket teremtsenek együtt- klassz, modern, szabványos játszóteret. Csepeli István , egy kedves, mosolygós fiatalember, aki elindította és végig koordinálta az egész akciót,- most ugyan kissé fáradtan, de ragyogó arccal- mutatta be az új játszóteret, amit már birtokba is vettek a gyerekek. Ők megcsinálták! Minden elismerésem! Csak reménykedni tudok benne, hogy Dunaföldvár megbecsüli az ilyen embereket, mint István és az ő lelkes barátai. Nekem más szempontból is sokat jelentett ez a mai nap. Sokszor elkeseredek a jövőt illetően, de amíg ilyen emberek vannak még kis hazánkban, addig nincs mitől félnünk. Én hiszek benne, hogy mi is megcsináljuk a játszóterünket, az Alkotóházunkat és még sok minden mást, ha végre megtanulunk újra összefogni,kicsit több alázattal egymás felé fordulni.

Dunaföldvár