"Eljött a Karácsony
Gyertyák égnek a fákon,
Lágyszavú kis harang csenget
szívünk örömteli dalt zeng." (gyermekdal)
Megérkezett, eljött, kinek bőségben, kinek szükségben, kinek gazdagon, kinek szerényen. Ha nyitott szemmel jártunk az utóbbi időben, azt láthattuk, hogy bizony nem fogyott annyi áru a boltokból, hogy szerényebben ajándékoztak az idén az emberek. Mielőtt elindultam ajándékot venni, én is meghatároztam egy keretet (igaz, évek óta ezt teszem) amit nem lehet túl lépni. Nem szoktam túlzásokba esni, hiszen, nem erről szól az ünnep. Van akinek még keret sincs-mekkora kegyelem, hogy nekem még van! Gondoltál már erre valaha? Karácsony előtti napon mentem az ebédért a Napközi Konyhára, már gyülekeztek az ebédosztásra azok, akiknek nem jut az asztalára ünnepi ebéd, szívszorító érzés volt látni a hosszú sort. Mekkora kegyelem, hogy nekem még bőven van mit rakni az asztalra! Gondoltál már erre valaha? Amikor hazaértem a kis meleg lakásomba, percegig csak ültem, és azon gondolkoztam-miért ilyen hideg és elégedetlen ez a világ, miért kell nekünk mindig több, szebb a szomszédénál, miért nem tudunk megbékélni, okosan, egyszerűen élni? Gyanítom, a kérdések még sokáig nyitottak maradnak.
Karácsony alkalmából azt kívánom, hogy jusson eszébe mindenkinek-óriási kegyelemben van részünk! Kívánom, hogy tudjunk örülni egymásnak, a hétköznapok apró örömeinek, hogy tudjuk bíztatni egymást, hogy a felénk nyújtott kezet meg tudjuk fogni, hogy le tudjuk tenni előítéleteinket és csak úgy feltétel nélkül is tudjunk szeretni.
