Dübörög a kampány, választási csalások (cédula csalások) érik egymást, minden nap rács mögé kerül valaki, mert naponta adagolva kapjuk a sok csalásról, lopásról a híreket. Lassan immunissá válunk,( pedig nagyon is észben kell tartani ezeket a bűnöket!) fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot a februári depis időben, morcosan konstatáljuk, hogy sz...idők járnak. Pedig történnek még csodák, olyan igaziak, megmagyarázhatatlanok, amikor csak állsz és nem érted, miért pont ott, akkor, veled, egyidőben-nem érted, csak érzed, hogy történt valami, érzed az angyal szárnyát egy pillanatra elsuhanni a levegőben. Ma, épp ez történt velem és egy kedves ismerősömmel, közöttünk 200 km távolsággal.

Egy pályázaton dolgoztunk a kollégáimmal, amikor szakmai segítséget szerettem volna kérni az ismerősömtől, de nem találtam a telefonszámát, ezért elkértem a lánykámtól. Felhívtam, fél éve nem találkoztunk már, segített, de hozzátette, hogy nem tudunk beszélni, mert nagy bajban van, tegnap ellopták a táskáját, pénz, kártya, iratok-szóval világvége, most intézkedik. Őszinte együttérzés, gyors búcsú, letettük. Két perc-csörög a telefonom, (idegen szám) bemutatkozást követően kellemes férfihang,-nem tudom-e véletlenül a Kedves Ismerősöm telefonszámát, mert megtalálták a táskáját, az én számom, email címem volt benne, ezért hívott. Tudtam! (fél év után pont ott, akkor abban az időben) Harminc percen belül K.I. visszakapta a táskáját, némi készpénz és telefon hiányában, de óriási macerától megmentve, ami az iratok pótlását illeti. A poén:kéményseprő volt a becsületes ember. Én ugyan nem hiszek a babonában, ezért azt kívántam neki is:Isten áldja meg őt, és a kéményseprőket! :))) Ma biztosan elsuhant egy angyal felettünk! Én éreztem.