Hazatérve böngésztem egy kicsit a neten, így akadtam rá a FigyelőNet-en a szavazásra. A kérdés arról szólt, hogy eladnám-e a szavazati jogom- ha lehetőségem lenne- pénzért? Nekem egyértelmű volt a válasz, hogy nem, de kíváncsi voltam az eredményre, ezért szavaztam. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy a szavazók többsége, 28 500 Ft-ért lemondana a szavazati jogáról, egyáltalán, hogy azok vannak többségben, akik eladnák. Azonnal megvitattuk a barátnőmmel, ő jóhiszeműen azt mondta, hogy ennyire szegények vagyunk. Én már nem voltam ilyen elnéző, a düh és az elkeseredettség dolgozott bennem, hiszen az adatok, (még, ha nem is reprezentatívak!) akkor is dermesztőek a morális szintünkre kivetítve. Van még mélyebben? Persze, nem olyan nagy dolog ez, hiszen romokban heverő országnak, mitől lenne magas az erkölcsi mércéje? Megroggyant, megtört gerincű embereknek-akik mankó nélkül már lépni sem tudnak-hogyan tudnánk visszadni a tartásukat? Hogyan lehetne megtisztítani a fejeket, átprogramozni az agyakat, hogy újra bízzunk magunkban, egymásban? -20-ról kezdeni, több mint kihívás, de el kell kezdeni építkezni! Országban, családokban, munkahelyen, úton, útfélen, fejekben, szívekben,emberi kapcsolatainkban, mert ha nem hisszük el, hogy van jobb, tisztességesebb megoldás is, mint mindent a pénzzel mérni, akkor nekünk tényleg csengettek. Mindenesetre, március 15. előtt abszurdnak tűnik ez az egész- őseinknek tényleg kár volt egy csepp vért is áldozniuk ezekért az emberekért.
