" A zene az kell, mert körül ölel,és nem veszünk el..." (Valahol Európában) Behelyettesíteném: a mese az kell, mert körül ölel, és nem veszünk el. Épp ez történt tegnap este Füzesgyarmaton. Berecz András mesemondó az első perceket követően egyszerüen körülölelte közönségét és magával ragadta a hallgatóságot. Vitte, vitte a mese szárnyán egy olyan világba, mely nagyon hiányzik a rohanó életünkből, egy olyan világba, ahol minden lehetséges, nagyokat lehet kacagni, egy-egy történet hallatán magunkra lehet ismerni, és újra jót nevetni saját nyomorúságunkon. Mindezt teszi a legnagyobb természetességgel, szeretettel közönsége felé, segítségül hívva a csodálatos szép magyar nyelvünket, népdalainkat. Tegnap óta keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azokat az érzéseket amit ott és akkor átéltem, átéltünk. Nem tudom leírni, át kellett élni. Aki ott volt, tudja mi az amit nem tudok leírni!
 |
| Berecz András Füzesgyarmaton, 2010 |
