" A zene az kell, mert körül ölel,és nem veszünk el..." (Valahol Európában) Behelyettesíteném: a mese az kell, mert körül ölel, és nem veszünk el. Épp ez történt tegnap este Füzesgyarmaton. Berecz András mesemondó az első perceket követően egyszerüen körülölelte közönségét és magával ragadta a hallgatóságot. Vitte, vitte a mese szárnyán egy olyan világba, mely nagyon hiányzik a rohanó életünkből, egy olyan világba, ahol minden lehetséges, nagyokat lehet kacagni, egy-egy történet hallatán magunkra lehet ismerni, és újra jót nevetni saját nyomorúságunkon. Mindezt teszi a legnagyobb természetességgel, szeretettel közönsége felé, segítségül hívva a csodálatos szép magyar nyelvünket, népdalainkat. Tegnap óta keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azokat az érzéseket amit ott és akkor átéltem, átéltünk. Nem tudom leírni, át kellett élni. Aki ott volt, tudja mi az amit nem tudok leírni!

Berecz András Füzesgyarmaton, 2010