Kicsi Angyal
2010. szeptember 10. írta: bozotvirag

Kicsi Angyal

A betegség mindig csapás, különös tekintettel, ha egy kisgyermeket súlyt. Naponta úgy ébredni, hogy nem tudjuk mit rejt az előttünk álló idő, meg tud-e küzdeni a kicsi szervezet a kórral, megtalálják-e időben az orvosok a megoldást, visszatalál-e az egészséges, vidám gyermekkor útjára a kis beteg- kimondhatatlan aggodalom a szülők részéről. Félelem, bizonytalanság, remény, emberség, összefogás, ima és kegyelem. Veled, Kicsi Angyal ez mind megtörtént. Eddigi rövid életutad alatt sokat éltél, keményen, fegyelmezetten, sokszor fájdalomban, de nagy szeretet közepette. Mennyien aggódtunk,szurkoltunk, imádkoztunk érted azon a napon! Ma amikor végre láthattam az újra rózsás arcodat, gyönyörű piros mosolygós szádat, akkor tudtam, hogy imáink meghallgatásra találtak. Az élet valóban szép!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bozotvirag.blog.hu/api/trackback/id/tr342286967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása