A mai este egy zseniális filmet láttam: "Charlie és a csokigyár" címmel. Még nem láttam, így érdeklődve ültem a TV elé, hiszen hallottam a történetről: gyerekről akik meghívást kapnak a csokigyárba, hogy majd a győztes megkapja méltó jutalmát-magát a gyárat. (ez végig meglepetés maradt) A gyerekek szüleikkel érkeznek, öt féle karakter, öt féle tipus: a csokifaló-halámoló, az akarnok-zsarnok, az örök versenyző-első, az okoskodó, erőszakos, televízió függő, és végül Charlie, aki egy szegény, de szerető családból, a szerencse által jutott be a versenybe. A film végig követ egy utat a gyárban, ahol a jellemhibás gyermekek sorra elvéreznek a versenyben: a csokifalót beszippantja a csokifolyam, az akarnok-zsarnok a szemétdombra kerül (a mókusok vizsgálata szerint velejéig romlott), a rágógumibajnok áfonyává változik, az okoskodó-tv függő pedig törpe méretűvé zsugorodik. A történetben végig érezhető, hogy a gyerekek jellemhibáiért csakis a szüleik felelnek. Hamis értékeket közvetítettek gyermekeiknek, maga Wonka úr is sérült a lelkében, hiszen szigorú apja soha nem engedte édesség közelébe, ahelyett, hogy megtanította volna a mértékletesség erényére. A kis Wonka fellázad, és csakazért is csokigyárat hozott létre, végleg szakítva apjával. Charlie,- aki szegény ugyan, de a család ahol él, meleg és szerető - nem fogadja el a jutalmat, a gyárat, mert cserébe el kellene hagynia szeretteit. Charlie az a kisfiú, aki eléri, hogy Wonka úr felkeresi apját, és a felszabadító megbocsájtás által végre megtalálja lelki békéjét, és egy kedves családot is, ami hiányzott az életéből, bár soha nem vallotta be önmagának. Johnny Depp pedig most is zseniális volt, mint mindig!

Nem gyereknek szól szerintem a film, rámutat szülői gyengeségeinkre, arra, hogy ezáltal hogyan tehetjük tönkre gyermekünk jellemét, életét. Megrázó felfedezés! Milyen jó lenne ezt a filmet egy rendkívüli szülői értekezlet keretében levetíteni. Vajon volna elég nyitottság és bátorság a szülők többségében, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról?