Ismét várakozunk, várjuk, hogy négy hétvége múltán újra itt legyen velünk az ünnep, Jézus születésének napja. A keresztyén világ számára a legnagyobb ünnep a Megváltó születésének napja. Megszületett vele a remény, hogy van jobb, igazabb, boldogabb világ azok számára akik követik Őt. Évezredek óta várjuk, reménykedünk, bízunk abban, hogy segítségével könnyebben viseljük terheinket, hogy segítségével hamarabb fel tudjuk dolgozni veszteségeinket, hogy ha Ő feladatot ad nekünk, akkor erőt is ad hozzá. A feltétlen bizalom született meg vele, a bizalom abban, hogy soha nincs egyedül senki ebben az őrülten forgó világban. Azokban az időkben szerintem minden sokkal egyszerűbb, de sokkal nehezebb is volt a mindennapi élet. A mai ember számára talán kényelmesebb, de ridegebb lett a világ, és néha olyan gyorsan forog a föld, hogy attól félek megszűnik a gravitáció. Lelkünk békéjére mindkét világban szükség volt, van. Advent első vasárnapján aki teheti csendesedjen el néhány percre, kapcsolja ki a TV-t, gyújtsa meg az első gyertyát és hallgassa a csendet. Valaki kopogtat csendesen, finoman, rajtunk áll, hogy beengedjük-e a kopogtatót.