Legutóbb megemlítettem, hogy olyan gyorsan zajlik körülöttem minden, hogy néha attól félek, hogy a gravitáció nem működik és kirepülök. Jelentem, ez továbbra is így van, de az örömhír az, hogy megtartó erő mégiscsak van. A mai nap megtartó ereje az én csibészkéimben volt, a Csiga csoport lurkóiban. Két hete készülünk rá, hogy a füzesgyarmati református tiszteletes házaspárt vendégül láthassuk. Ki tudná hitelesebben elmesélni a kicsiknek karácsony igaz történetét, mint ők. Kisvárosunk híres az ateisták egy négyzetméterre jutó magas számáról, de ennek ellenére egyre nő a hittanosok száma, végre van keresztyén csoportunk az oviban, a lelkész házaspár pedig példa nélküli tiszteletnek és szeretetnek örvend kis honunkban. Ez bátorított fel arra, hogy megbeszélve a szülőkkel, meghívjam őket erre a szép alkalomra. A mindig nyüzsgő siserehad a gyönyörű előadást tátott szájjal, elvarázsolva hallgatta. Magam is meglepődtem ezen, de a válasz egyszerű volt: szeretet. A délelőtt második részében pedig mézeskalácsot sütöttünk, nyakig a lisztben, szorgalmasan, rendeteg kitartással, örömmel dolgoztak a kis Csigák.

A képek magukért beszélnek. Áldott készülődést mindenkinek!

Karácsonyvárás Csigáéknál