Néhány óra múlva 2011-et írunk. Szokás, szükséges jó szokás, hogy ilyenkor egy kicsit visszatekintsünk, megvizsgáljuk a mögöttünk lévő évet. Mi az ami jó volt benne, mi az amit elbaltáztunk és tanulva belőle jövőre jobban kellene csinálni. Tükörbe kell nézni, ami ugyan néha kellemetlen, de fontos és bátor vállalkozás. Milyen volt 2010? Felsorolás szintjén: zűrös, eszeveszett tempójú, ugyanakkor néha felemelő és megható. Zűrös és pokolian gyors volt a két választás miatt, (hihetetlen energiák zajlottak benne) és felemelő, megható volt a változás, a győzelem miatt, mert újra bízni kezdtem, kezdtünk abban, hogy valami új kezdődik, valami olyan, ami nagyon nehéz lesz, iszonyú sok munkával jár, de az alagút végén ott van a fény. Ekkor történik meg az emberrel az, hogy azt hiszi határtalan munkabírása van, és egyre csak rohan, koncentrál, megpróbál megoldani dolgokat, pörög, pörög és nem veszi észre a körülötte lévő világot. Kedvesebbnek, megértőbbnek, elfogadóbbnak kellene lenni, újra sétálni kellene,-ez volt a mániám-mert ugye a séta rendezi a gondolatokat. A gondolatok pedig a nagy rohanásban összekuszálódnak, esetleg elvesznek és hibák születnek belőle. Isten nem véletlen adta a két ünnep közét! Végre kialudtam magam, rendeztem a gondolataim, megkerestem a hibákat, hogy kijavíthassam őket, letisztáztam néhány dolgot, hogy nyugodt szívvel tudjak ma éjfélkor áldott új esztendőt kívánni mindenkinek. Nincs újévi fogadalmam, csak szándékom arra, hogy kicsit lassúbbra veszem a tempót.

Áldott új évet mindenkinek!