Tanúja voltam egy jelenetnek, ma a gyógyszertárban.

Szituáció: középkorú hölgy (mint utóbb kiderült,státuszát tekintve, anya) többféle gyógyszert kér a gyógyszertárostól, s amikor a fizetésre kerül a sor, váratlanul a mellette álló fiatal hölgy fizet, ( a lánya a közepkorú hölgynek) aki eddig jelét sem adta annak,hogy összetartoznak. Először arra gondoltam, biztos nem tud beszélni a fiatal hölgy, vagy valami megakadályozza abban, hogy ő kérje ki a saját gyógyszereit, de tévedtem, folyékonyan, magyarul, ám bátotalanul, még az anya fülébe motyogta ami kimaradt a gyógyszeek közül. Újból: anya kér, lány fizet. Mi is akadályozta a fiatal hölgyet abban, hogy Ő végezze el ezt a nagyon egyszerű feladatot? Egész egyszerűn a jó édesanyja.

Sokan azt hiszik, ha gyermekük helyett mindent elvégeznek, minden szituációtól "megóvják" őket,- mondván:majd én elintézem-akkor könnyebb lesz a csemetének. Mekkorát tévednek, és milyen kárt okoznak! Életképtelen, döntésképtelen, bizonytalan, magasra nőtt gyermek (felnőtt?) maradt ,jelen esetben a fiatal nőből.

Szerintem, nincs az a szülő, aki ne esett volna még abba a hibába, hogy egyszer-kétszer ne akart volna saját maga fontosságát hangsúlyozva, átvenni feladatot gyermekétől. Talán bele sem gondol, hogy ilyenkor a gyereket megfosztja egy nagyon egyszerű, de fontos szituáció megtanulásától és persze a sikerélménytől is, hogy képes megcsinálni. Később pedig, szemrehányást tesz, (mert nincs kedve, vagy ideje megtenni valamit) addigra már elkényelmesedett csemetéjének,-hogy" erre sem vagy képes". A napok pedig telnek, az idő a gyermek felett is eljár, és a büdös kölke, csak nem akar felnőni! Miért?! Tépi a haját az elkeseredett szülő, csak épp elfelejt tükörbe nézni. Nevelni mindenki tud.-szokták mondani. Csak nem mindegy, hogy mennyit tettünk bele. Ha sokat, az mindenképp visszatérül,ha keveset, akkor pedig hosszútávon kialakul a " légy fújja a chemotoxot" szituáció. A választás a miénk.