Nem megy ez a semleges, ilyen-olyan téma nekem. Igaz, az utóbbi időben meghalni sem volt időm (visszagondolva, még szerencse ), súlyos és bokros teendőim lefoglaltak, mire hazaértem még a nagy online világra sem voltam kíváncsi,nemhogy írni lett volna kedvem. Pedig téma lett volna bőven, hiszen álmos kisvárosunk életében azért néha vannak események, amik szót érdemelnének. Amikor útjára indítottam ezt a blogot, nagyon törekedtem arra, hogy az inkognitóm megmaradjon-jobb a békesség jelszóval,de a békesség számomra nem egyenlő a lapítással, a véleménynélküliséggel és a semlegességgel. Van ilyen és kész! Én nem vagyok semleges a közéletre, az emberek sorsára,és a saját magam sorsát illetően sem. Mindig is volt véleményem és hangot is adtam neki, sőt kíváncsi vagyok mások véleményére is, mindaddig, amig az nem bántó, urambocsá..nem tahó.Nos az előző blogom pont emiatt bukott be, mivel egyesek azt gondolták, hogy a blog egy köpöcsésze, ahová nyugodtan lehet anyázni, alázni, azt hitték akkor mondják meg a frankót, ha minél rondább stílusban fejezik ki véleményüket, úgy is mondhatnám, hogy behánytak mindent, egymást túlszárnyalva. Nos ekkor lett elegem, és bezártam, a kisvárosi közéleti blogot örökre. Meggyászoltam, hiányzott, és most megint próbálkozom. Nem tudom,hogy másoknak hiányzott-e, vagy csak nekem, most úgy érzem eljött az ideje, hogy végre arról írjak ami engem érdekel, amit nagyon szeretek, a közéltről. Az emberek öröméről, bánatáról, eseményekről, amik itt történnek ebben az eldugott viharsarki kisvárosban, rólunk. Próba cseresznye, a lepel lehullt, a kö legurult. :)
