Megmozdult az alvó bozót,nagy projekt készülődik kisvárosunkban. Itt a Sárréten nagy probléma az állandó belvíz, nagyon régóta várjuk a lehetőséget,hogy kiépíthessük a szennyvízcsatorna-rendszert, ami megoldaná a problémákat.(magas talajvízszint, szennyezett talaj, súlyos betegségek) Szóval, van gondunk bőven. Most felcsillant a remény, hogy EU-s támogatással (85%) megvalósulhat a beruházás. Mint mindenütt, itt is részt kell vállalnia a lakosságnak a terhekből,hozzájárulást kell fizetnie minden érdekeltnek. Több változattal készült a szervező cég, részletfizetési lehetőség, egyösszegű befizetés, lakástakarékpénztári konstrukció,stb. ki-ki lehetősége szerint választhat. Azt gondoltam, hogy a lakosság örül a lehetőségnek, hiszen a beruházás megvalósítását követően várhatóan 60-70cm-rel csökkenne a talajvízszint, ami a mi városunkban jelentősnek számítana. Sajnos megosztott a település, van aki örül, még ha áldozatot kell is hoznia, van aki pedig nem néz előre, nem akar a terhekből vállalni semmit, vagy sokallja azt. Lehet, hogy sok az összeg-az amúgy is nehéz helyzetben lévő lakosság számára-amivel hozzá kellene járulni a beruházáshoz, lehet, hogy megnövekszik a vízdíj a csatornadíjjal, tehát még több lesz a számla. Mégis azt gondolom,hogy felelősen és hosszú távra kell gondolkodnunk ebben az esetben. Nem tartható tovább az az állapot, hogy a saját szennyvizüket az árkokba szivattyúzzák az emberek, nem tartható tovább, hogy a szivárgó derítőkből folyamatosan szennyeződik a föld, a kiskertek, hogy szennyezett, mérgező zöldséget tegyenek a vasárnapi húslevesbe. Most ez a helyzet! Mérgező és szennyezett az a kert, amit olyan nagy szeretettel és gonddal művelnek a családok. Soha nem figyelünk a jelekre: kiemelkedően magas a rákos megbetegedések száma, soha nem volt ilyen magas a különböző fogyatékkal születettek száma( autizmus, Dawn-kór) Rémísztő,de úgy gondolom néha időt kell szánni arra, hogy összerakjuk az előttünk lévő kirakós játékot, gondolkodjunk el az összképen, és ha tehetjük, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében hogy a rémületből egy jobb jövőkép legyen.

Az én vágyam, egy élhető, csendes, egészséges klímájú vidéki város. Rajtunk múlik, csak mi tehetünk érte. (persze maradhat minden a régiben, de akkor ne számoljunk túl sok idővel)