Annyi minden történik körülöttünk, hogy lassan követni sem bírjuk. Napi szinten nem tudunk már figyelni sem az események áradatára, sem egymásra. Egy nyelvet beszélünk, és mégsem értjük egymást. Hatalmas a kisértés, hogy csak a saját szemszögünkből vizsgáljuk a dolgokat, így aztán előbb, utóbb arra jutunk, hogy csak nekünk lehet igazunk. Mennyi önzés, és mindenhatósági érzés! Jó ez nekünk, vagy szenvedünk tőle? Azt hiszem, hogy szenvedünk tőle. Én biztos! Nehezen viselem, ha nem értjük egymás nyelvét, ha elcsúszik a kommunikáció, ha érdekek lépnek az értékek helyébe, ha hiányzik a szótárból az "önzetlenség", ha hiába fordítok sok energiát jó dolgokra, valahogy elcsúsznak a dolgok. Persze nem csak mások az okai, bizonyára én sem teszek valamit jól- ez ügyben még vizsgálódok. Egy biztos, egyre bolondabb a világ. Katasztrófák, tragédiák, papírhalmazokkal, laptopokkal rohangáló, megfelelési kényszertől szenvedő emberkék, birtoklás, időhiány, mosolytalan, fáradt arcok. Mi lesz ennek a vége? Forog a Föld, érzésem szerint mintha egyre gyorsabban tenné, csak hogy bosszantson.

Találtam egy jó nótát, jót nevettem rajta. Mintha egy kicsit lassabban forogna a Föld! Hmmm? :-)