Végre egy szombat, amikor nem esik az eső, sőt! Igazi aranyló arcát mutatta az ősz. Simogató, meleg napsugár, csodaszép fények, potyogó diók és gesztenyék. Végre, végre eljött az én időm :)

A mai napon két nagyszerű programban is lehetett részünk: a Református gyülekezetben 260 hittanos kezdhette meg az idei nevelési évet. Hogy méltóképp megünnepelhessék ezt a szép számot, családi napra hívták a gyerekeket és szüleiket. A tízórait követően bábelőadásban és mindenféle játékos programban volt része a lurkóknak. Baráth János és Baráth Andrea lelkész házaspár szeretetteljes és kitartó munkáját látjuk beérni ezeken az alkalmakon. Szerencsére Isten tudta, hogy ide kell őket vezérelni, itt van rájuk nagy szükség. Igaza is volt, az akkor maroknyi gyülekezet egyre csak nő, egyre több gyermeket, fiatalt tudnak megszólítani szeretettel, türelemmel, elfogadással.

Délután a Füzesgyarmat Jövőjéért Polgári Egyesület és a Füzesgyarmati Kézműves Egyesület a Tájház udvarán találkozott egy nyárbúcsúztató partira. A bográcsban Kovács Zoli főzte a babgulyást (mint utóbb kiderült, magyar embernek, magyar babgulyás, etióp paszulyból??? Hááát... No mindegy) Forró és fantasztikus volt! Nekünk a legjobb szakács vagy, Kota! Miután kellőképpen jóllaktunk, kis pihenő után a kézművesek jóvoltából korongozhattunk, gyöngyözhettünk és mézeskalácsot díszíthettünk. Meg is ettük, nagyon finom volt.

A Tájház gyönyörű környezete, a diófa, a szép virágos udvar, a vidám társaság szó szerint bearanyozta a napunkat.

Hittan évnyitó, 2010

After parti, 2010