Megküzdöttünk, mármint a VÍRUS és én. Csupa nagybetűvel, mert megtanultam tisztelni őkelmét. Négy nap 39 fok fölött, kimerítő és félelmetes volt. Négy nap, amikor úgy fáj a fejed, hogy meg sem tudod fogalmazni, mennyire, a nyakad fölött egy lufi lebeg, önálló életre kelve, ha neki úgy tetszik. Aztán egyszer csak mintha... Igen, mintha jobban lennék. Győztem! Kiáltanám önfeledten, de a vírus még távoztában gondoskodik róla, hogy úgy érezzem magam, mint egy vizes törölköző, folyik a hátamon a víz, remeg a lábam, levegő igen kevés, de ez már akkor is a győzelem jele, hiszen függőleges helyzetben vagyok, a fejem nem fáj, meglepően tiszták a gondolataim, sőt, vannak gondolataim. Az utóbbi időkhöz képest már ez önmagában ajándék. A Húsvét előtti böjt maradéktalanul megvolt, fizikai és lelki értelemben is. Lehet, hogy ajándékként és erőpróbaként kell tekintenem ezt a küzdelmet, lehet, hogy Isten nem bírta már nézni azt az esztelen pörgést amit csináltam és jól odakoppintott. Köszönöm, ha így volt! Kinyitotta a szemem, hogy meglássam mennyire szép a tavasz, a virágzó fák, a pillangók, a gólyák. Csak le kell ülni egy padra, vagy a fűbe és figyelni a tavasz, az újjáéledés csodáját. Újjászületés, feltámadás, Húsvét, a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Ma, Nagyszombaton még a csenddé, a gyászé az idő, de ott van a remény, hogy az ígéret valóra válik, és az élet diadalmaskodik.

Áldott ünnepeket!