Egy feszített tempójú hosszú hétvége története Székelyföldön.

Soha nem jártam még a bihari hegyeken túl, -az is maradandó élmény volt -így érthető, hogy mint egy kisgyerek számoltam a napokat, mennyit kell még aludni. Péntek kora reggel indult a sárréti kis csapat, Füzesgyarmatról, Vésztőről, Szeghalomról, Csökmőről egy kedves tanárember vezetésével, aki megszállottan szereti Erdélyt, és akkor boldog, ha ezt minél több embernek meg tudja mutatni. Isten tartsa meg a szokását! :)

Első megállónk Tordán volt, ahol megcsodálhattuk a monumentális sóbarlangot, majd Korondon költhettük a kis pénzecskénket, a szebbnél szebb népművészeti tárgyak, ruházat láttán bizony azonnal apadni kezdett a pénztárcánk. A szállásunk Farkaslakán volt, de még mielőtt odaértünk volna útközben láthattuk a lakatlan bánffyhunyadi cigánypalotákat. Sokkoló élmény volt látni ezt a rengeteg építészeti ízléstelenséget. Hosszú út után végre farkaséhesen megérkeztünk Farkaslakára, egy gyönyörű, békés kis székely falucskába, ahol olyan kedves és figyelmes fogadtatásban volt részünk, amit itthon tanítani kellene. Előkerült a jó pálinka, a hagyományos csorba leves, disznópörkölt és a fenomenális fánk.

Második nap, a kupica pálinka és a bőséges reggeli után első dolgunk volt tiszteletünket leróni Tamási Áron sírjánál. Ottlétünk alatt meglátogattuk az emlékházát is, ahol maga az unokaöccse beszélt nekünk szeretett nagybátyjáról, akinél jobban senki nem tudta bemutatni a székelyek szokásait, huncutságait, vagy éppen a mindennapi küzdelmét. Következő megállónk Székelyudvarhely a "legmagyarabb város" volt. 95% magyar anyanyelvű, hatalmas identitással rendelkező város. Érdekesség és bizonyíték az erős öntudatra, hogy amikor a románok elfoglalták a várost, a városháza óráját megállították a magyarok, és az azóta sem működik, demonstrálva, hogy számukra ott megállt az idő. Tiszta, rendezett város, hangulatos utcácskákkal, szoborparkkal, -jó volt ott lenni. További utunk Máréfalván át vezetett, itt található meg a legtöbb székelykapu. Majd 17 km hosszú un. szalagfalu minden háza előtt egyszerűbbtől a díszesebbig ilyen kapukon lehet bemenni egy-egy családhoz. Minél díszesebb a kapu, annál módosabb az ott lakó család. A Hargitán keresztül Tusnádfürdőn át érkeztünk egy páratlan szépségű vulkáni krátertóhoz, a Szent Anna-tóhoz. Leírhatatlan, látni kell! Ezt követően a Mohos tőzeglápban sétálgattunk, igen vicces székelylegény kísérőnk felügyeletével. Láttunk tengerszemet, különleges növényeket, mint pl. KGB virág, (nevét onnan kapta, hogy halálos mérgű növény és a KGB kínzásokra ill. gyilkosságokra használta), Mámorka nevű virág, ami erős hallucinogén tulajdonsággal rendelkezik, ill. a gyönyörű csillagmoha. Mintha még nem lett volna elég a szombati menetből, előttünk állt a 850m magasan lévő Büdös-barlang megtekintése. Persze odáig fel kellet menetelni, mászni, kinek hogy sikerült. A barlangból kéndioxid hömpölyög ki, melynek a testre nézve jótékony hatása is van: ízületi-és mozgásszervi bántalmakra pl. Kicsit röhejes így visszagondolva, ahogy elcsigázottan végre felértünk, és beültünk két lócára, csendben, fapofával szipákolni az amúgy förtelmes büdös levegőt. De hát a kalandért mindent! A szombati nap utolsó állomása a csíksomlyói Mária Kegytemplom volt. Itt megpihenhetett zaklatott lelkünk, egy kis béke tölthette el szívünket ebben az agyament világban. Este pálinka, bőséges vacsora, majd egy kis nótázás, álomba zuhanás.

Vasárnap, elérkezett a búcsú napja a háziaktól, puszi-visszajövünk! :))) Igen hosszú út állt előttünk: A székelyderzsi erődtemplom volt az első látványosság. A világörökség része kitüntető címet kapta az épület. A mai napig közösségi életre, gabonatárolásra és élelmiszer tárolásra is használják az erődöt a 700 fős kis falu lakói. Érdekesség: szigorú beosztásra tanították az embereket, ezért meg volt szabva, ki mannyi élelmiszert vihet haza egy hétre. Aki többet vitt, kiállították a főtérre szégyenszemre. Másik érdekesség: soha senki nem vette el a másik tulajdonát, és ez igaz a mai napig!!! Fehéregyháza következett, ahol tisztelegtünk Petőfi Sándor emlékművénél. Itt látták őt utoljára élve a segesvári csata előtt. Segesvár következett, majd Kolozsvár, ahol elámultunk a csodálatos főtér láttán és a monumentális Mátyás király szobor láttán. Ez is leírhatatlan, látni kell! A Szt. Mihály templom, Románia második legnagyobb gótikus temploma, ahol Báthory Gábor és Bethlen Gábor lett megkoronázva. Káprázatos! Mennyi szépség, mennyi kincs, csodálatos tájak és mind oda van. Tényleg megszakad a szív!

Két aranyos mondat, mely elhangzott: " még soha nem voltam ilyen magas!" (Marika a Szent Anna-tóban egy nagy kövön állva:) "öt év alatt nem ittam ennyi alkoholt összesen mint itt a hétvégén" ( X.Y. barátnőm-nem hozom kellemetlen helyzetbe-de cuki volt!)

A képek magukért beszélnek, tényleg látni kell! Mi visszamegyünk!

Székelyföldi kirándulás, 2011